|
Bagi László Hezekiah: Édes álom
Felhőkön lépdelünk, mint két bárány lába, És vigyáz ránk a Bárányfelhők Királya. Csendben mormol kicsi szívünk álma, S a kék bolygó felé röppen a lélek szárnya.
Ott mezítelen lábunk csobogó patak mossa, S napfényben ázik életünk kézen-fogott sorsa. Nap szele kél, játékosan kócolja hajunk, És erős szikla visszhangjában szól dalunk.
Örömtáncot lejtünk a vízcseppeket rúgva, A dal közben a Másiknak oda-oda súgva: Szeretlek. Szeretlek. És mosoly az arcon… Két szép kezed most is két kezemben tartom…
Permetet szór a víz, közben napsugár áztat, S mintha körénk teremtették volna a fákat, Dallamot tanítottak volna az apró köveknek, Ránk hajlanak, zenélnek, és én… Téged ölellek…
|