|
Bagi László Hezekiah: Búcsú
Virágok nyílnak egy selyem-zöld réten, Minden úgy lesz, ahogyan régen, Mégis új lesz, magasabb rendű, Mert életedhez ez a Szellem hű.
Eljön Hozzád vitorlát bontva a gondolat tengerén, Hozzá segít majd az őszinte, szép Remény. Elengedlek, és kiáltásom már elhaló, Mert mi köztetek él, az örökkévaló.
Hullámzó hangokból komponált dal, És Fény köztetek a híd, mely sohasem csal, Csak a sorsodban bízz, és Ő megtalál, Örökké egyek vagytok, hisz Te is tudod: nincs halál.
S most egy gondolat kísér, mely Hozzá vezet, Elengedem már kezed, mert mindenem szeret, S csak így lehetek egy az Akarattal, S Te oldasz majd, s oldódsz, erről szól e dal.
Ember vagyok, az érzés azt mondaná: ez fáj, De Szellememtől lesz hangos a száj, Ezt a szenvedtető érzést, mint ruhát levetem, Elengedlek, s boldog vagyok tudni: ez már Szerelem. - S végigkísérlek Utadon, ahogyan Te is engem… -
Bagi László Hezekiah 2000,2004.
|