|
|
Bagi László Hezekiah:
Újra a farkas
Belehull az éj a füstbe…
Vérem csepeg egy üstbe,
Tán szívnek nevezik…
Gondolatok terhelik
Fáradt agyam ma éjjel,
Szállok én is a széllel…
A gondolat s én felhő leszünk,
Lassan egymásba csepegünk,
És erdőbe hullunk, levélre,
Egy farkasnak a nyelvére,
Ki üvölt a Holdra, vicsorogva,
Összeütött fogsora csikorogva
Kiáltja fájdalmát az égre,
Üvölti, szabadul tőle végre.
Kiereszti torkán az aaúúúúú-t,
S máris könnyebb az út,
Talpai alatt… csörren az avar,
Lelkében csökken a zavar,
De rohan csak, a semmibe,
Régen volt célja ennyire
Távol… erdő közepében,
Egy égi csillag szemében,
A sötét égre ballagón…
Szürke farkast hallgatom,
Vonyítását hozza a szél,
Vagy tán bennem él,
Csak csukott szemmel
Nem látom… Ember…
Ezt képzelem magamról,
Olvasom a szavakból,
De üvöltök én is a szélbe,
És eltűnök… a sötétségbe…
Mert nem értem,
Miért is féltem,
Vérembe mért oltották,
Szívembe hogy fojthatták
Bele a félelmet, fájdalmat…
Felforgatták avar-ágyamat,
Az erdő már nem csendes,
Felettem bagoly repdes,
Éji lepke szárnya rezdült,
S aki eddig benn ült,
Most felszakad, s a szürke
Farkas a dombra ülve,
Szemét a fekete égre fordítja,
Egész sajgó lelkét belevonyítva…
Bagi László Hezekiah 2005.
|
