Bagi László Hezekiah:
Gyöngyök gurulnak…

Gyöngyök gurulnak szét a gondolatok padlóján,
Barázdát húznak agyam és szívem palettáján,
S mégis minden szín egy, vörösen izzik, sebektõl gyötörten,
Elveszejtene, de nem fulladhatok meg a gyönyörben.

A gyökerektõl kezdve és oda visszatérve,
A halállal érsz majd te is révbe,
De nem halsz meg soha, örök a lét,
Minden, ami volt, van vagy jön: Szép.

December végén… óh az emlék újra rám virrad:
Karácsony volt, a teát fenyõillat mellett ittad,
Kicsi testedre a fekete ruha nem gyászban simult,
A szív mámorát adta az Isten, a Te Szíved, s az enyém vidult…

Mosolygott mindenem, s most eme mosolyba törve lopódzik a Csend,
Kavarog bennem ezernyi érzés, tetteim folytán lesz majd újra Rend,
S egy lesz a Jó, a Rossz, Bánatom és Örömem, minden Szeretetre kél,
Szorongások és csapongó örömök után megnyugszik lelkem és Benned ÉL.

Bagi László Hezekiah