|
Bagi László Hezekiah: Piramis
Monumentum e tengernyi kő rendje, csúcsán tűzként tör elő a fény, fonalai égbe szökők, Minden kőkockán fénytől vérre festve patakzik alá az élet-esővíz, És szélhordta homokszemeket mos le a szilárd aljzatra, sietve földre önt, Közben ősi szellemek emlékét zúgja a szél, s mégis most csend honol, csend, örök, S valahol beszédes csend ez, csak szavak nélküli, ahogy Ő szeret, érzi ezt a szív, Az a magasban, de lábam a sárban, s talán már nem is én állok a viharban, a piramis előtt.
Bagi László Hezekiah
|