Bagi László Hezekiah:
Ne nézd végig tétlenül

Fekete férgek fekhelye a Föld,
Hol hideg havat hord a hóvihar,
Vörös vérrel vegyül a völgy,
Torz tetteket torz takaró takar.

A morcos medve morogva menetel,
Szuszogva szunnyad és szomorúan,
A téli táj találkozik tekintetével,
S fájón figyel, félig fagyottan.

Élete élvezetmentes émelygés
A fekete fullánkos földön,
S a természet teremtése tévedés.

Örökkön-örökké önti örömét,
De csak búja-baja buggyan föl,
S mi végignézzük a világ végzetét.

Bagi László Hezekiah