|
Bagi László Hezekiah: Mellettem vitorlázz...
Széttárom karom, mint szárnyát a madár, Tenyerem levegőt szel, és nincs határ, A mozdulat íve szabadon magasba száll.
Velem hajlik a szél, játszunk éveket, Ahogy süt a nap, ragyogunk, még lehet, Repülünk, táncként élünk virágzó életet.
Pördülök, s megfordul köröttem a táj, Átkarol..., és egy dalra fakad a száj, Hogy nyújtsd ki kezed, fussa a lég át ujjad, szállj!
Könnyű a pillanat, elragad az éj, Tűzből az égbolt, dalolj most, ne beszélj, Csak gyere és szállj, ott leszünk veled mind, ne félj!
Érzed a természet bársony lehelet, A fény és árnyék hintázik teveled, És csillagok hullnak, fákról színes levelek.
Megölelnek a felhők, mint bíbor-ház, Esőben szárnyad szivárványszínt formáz, Szeret itt minden... Gyere, s mellettem vitorlázz!
/Hezekiah, 2006. szeptember 5./
|