|
Bagi László Hezekiah: Ezt súgja most az őszi szél
Az arcom látványa nem embernek való, De mégis én vagyok talán benned a szó, Ami csendesen születik, könnyen elhaló, És megköszöni, hogy tanít a rossz, tanít a jó… Szeretek - Ezt súgja most az őszi szél…
Esőt hoz, és sírnak a fellegek, Megírva már a sors és a levelek, S csak hullnak -napfényben- a földre, Közéjük vegyül az égiek könnye… Szeretlek - Ezt súgja most az őszi szél…
Többé nem tekint reám szemed, Nem marad más – csak emlékezet, Szíveink és az angyalok éneke, S a tűz, lobogva áramlik, vérembe… Szeretnek – Ezt súgja most az őszi szél…
Csöndet mesél a hajnal és az alkony, Néma kilincs csillan, pihen az ajtón, Bezárult egy világ, akár a virág este, Hófehérbe, fénybe öltözik már a teste… Eljössz még – Ezt súgja most az őszi szél…
/Hezekiah, Iszathámi, 2006. október 20./
|