|
|
Bagi László Hezekiah:
Az élet szép
Távolból suttogó szavakat hoz a szél,
Elalszik a táj, s dalod útra kél,
Túl a vizeken, túl a partokon,
Míg égi gyöngyök csurognak arcodon,
S a földön hever egy eső-mosta kép,
De szívedben érzed: az élet szép!
Az igaz pillanat fénye éltet, éget,
Ami szép volt sosem hagy el téged,
S bármily nehéznek is tűnik a Sorsod,
Egy lépéssel Életedbe a Jobb Jövőt oltod,
S hidd, ezen az úton lábad nem egyedül lép!
Szívedben Szíve, érzed: az élet szép!
Egy pillantás, egy érintés, a Mindenség ölel,
Bár nem hitted, Álmod itt van közel,
Hogy Valóra nyissa belső tengered hajnalát,
Benned az Erő, és már látod az ajtaját,
Csak nyomd le Láthatatlan Kilincsét,
Szívedből lesz - érzed - az élet szép!
Sötétség börtöne, repedő vakolat,
Mosoly ragyogja be sugárzó arcodat,
Te vagy a Csillag, csak higgy magadban,
Itt a Földön, s az égi magasban,
Dobd le a félelem rozsdás bilincsét,
Szívedből nősz naggyá, az élet szép!
Nem kell kérned – sosem – szebbet,
Mert ott él legbelül, benned!
Élj hát vele, lássam mosolyod,
Amint felragyog lelked, otthonod,
S a világba rezgi Szeretetét szét,
Szívedből lesz újra az élet szép!
/Hezekiah,Iszathámi, 2006. augusztus 10./
|
