|
Bagi László Hezekiah: Csak az emlék
Az út néha elsodor, s csak a gyertya pislog, Szívünkben az emlék. A pillanat itt volt… A mi percünk, az ő mosolya, és a te illatod, Van úgy, hogy elmész, de lényeged itt hagyod…
Ölelem újra, téged, meg téged, Magány sötétjében tüzetek éget… Fénylenek az évek, mint apró csillagok, S bennük egy-egy tovatűnő szív ragyog…
Ünnep tán e nap, csak gyémántként koppannak könnyeim, S füzérük hozzád a lánc, mint ahogy könyveim, Az elsárguló lapok, melyeken ott áll neved, Míg bennünket figyel egy angyal, és nevet…
Ő tudja: az égben és a lélekben nincs távolság, Csak míg a földön élek: a lépéseket számolják, A szem tükröt tart, az arcokat nézik, a kezed érint… S most hiányzik… Pedig tudom: élni szép itt…
/Hezekiah, 2006. november 10./
|