|
Bagi László Hezekiah: Csapongó sorok
Tükör-arcom a Hold rég volt, Fekete vászon az égbolt, A csillag-csipke beszőtte, Térdre rogyok most előtte, De csak egyszerű imára, Míg eső mossa simára Homlokom gyűrött ráncait, S a lélek ledobva láncait, Atyja mosolyába takarva Földi boldogságát szavalja, Mit az égből kapott s itt koptat… Sorssá emelt tegnap lesz: holnap, És planétám a Ma. Palettája Színeiből szárnyát szélbe tárja, Smaragdszemű sasként száll tovább, Elhozni az élet-víz-csodát, Végtelent a szomjazó földnek, Békét, égbekiáltó csöndet…
/Hezekiah, 2006. augusztus 29./
|