|
Bagi László Hezekiah: Önmagam-keresőben…
A tükörben láttalak, Egy voltál, de száz alak, Ezer forma és képzet, Nem látlak még, csak nézlek.
Arcod ívét tőlem kaptad, Ködsubába elbújtattad, És kinevetsz, mert neked ott Csönd minden nap, s a bal is jobb.
Visszatekintesz rám én, Ezüstüveg vagy árny, rém, Netán csoda, ígéret, Mosoly, kacaj, víg élet…
Némán beszélek veled, Hűvös érintés kezed, De elhiszel – már hiszem, A szemed tűz, és viszem,
Megyek, az ajtót zárom, De már ébren az álom, Tudom ott vagy, vártalak… A tükörben láttalak…
/Hezekiah, 2006. augusztus 29./
|