|
|
Bagi László Hezekiah:
Hidd e napot!
Jó szél hoz illatot, szép lesz minden,
Nap süt a szívedbe, igen,
S a gondolat osztozik a harmatos kincsen…
A reggel súlyos láncot old,
Ragyogás lesz a nap, nem a gond,
S este együtt fénylik veled a Hold…
Szivárvánnyal jöttél az álmodból,
Erősebb vagy minden átoktól,
És a madár a lelkedben, lám, ott szól…
Hidd e napot,
Éld, mit adott,
Örömöt, feladatot…
Minden nehézség tanít, szárnyalni enged,
Az új perc hajnalát szüli meg benned,
S ott a magasban elszakad terhed,
Könnyű folyam lesz a munka,
Harcolni ellened – már tudja:
Nincs értelme, veled lép az útra…
Hol Fény ölel és Hang, mosolyba takar,
Minden perc - élni: veled együtt akar,
Mert a mozdulat ott benned szaval…
Hidd e napot,
Éld, mit adott,
Tudom, fel nem adod…
Nevetni fogsz, minden könny felszárad,
Értelme lesz, ha izzadtan a test elfárad,
Vagy gondolataidból építesz fel új várat…
Mert mindebben benne lesz a lélek,
Szeret ma, és nem maga alá gyűr az élet.
Tudom kész vagy rá, nem félek…
Megszólal a Tűz, érzed belül,
Hajt előre, időtlen, észrevétlenül,
És közben a béke angyala - melléd leül…
Csak hidd a napot,
Éld, mit adott,
Tudom, fel nem adod…
/Hezekiah, 2006. szeptember 9./
|
