|
Bagi László Hezekiah: Az emberhez
Szótlan szólamok, Magam is só vagyok, És kijelzi egy természetes műszer, Hogy te vagy a világnak a fűszer.
Percek csak múlnak, Könnyek csak hullnak, De ölel a végtelen, lélek-óceán, Ma csak a mosolyt szórd reám!
Visszatér hozzád, Így ragyog fel orcád, És tudod ebben a képletben, Nem kap szerepet a véletlen.
Mert lelkedben él Ő, S minden lépés lépcső, Érted hajol földre az ég kékje, Igaz mesével tanít meg a Szépre.
Szíved súg titkokat, Szeretetre nyitottad, Mert nélküled a világ fázott, S minden álmod valóra váltod.
Meríts a Fényből, És feltör a mélyből A Való, kétséget sem hagy… Boldog vagyok… mert Te Vagy!
/Hezekiah, Iszathámi, 2006./
|