|
Bagi László Hezekiah: Már üres a csésze...
Már üres a csésze, Álmaim egy része A csillagokon túl…
Pillangó csöpp szárnya, A lelket kitárja, Lobogó lángra gyúl…
Szavakat fúj a szél, Tavaszt hisz a tél, És némaságba fúl…
Mindenem csak a tűz, Az időben, ha űz: A régi és az új…
Hajnal ez az éjjel, Ködfátylat tép széjjel, És ködmönébe búj’,
Megölel, melegít, És talán elrepít, Ha nem húz már a súly…
Átlátszó fénypihe, Dalt játszó szép ige, Míg künn a vihar dúl,
S benn, fájó szívemen Átfut a végtelen, És az azon is túl…
/Hezekiah, 2006./
|