|
Bagi László Hezekiah: Tánc
Csillagok táncolnak körben, fehér ruhás lányok, Muzsika hangjai közt vet a tábortűz lángot, A tó tükrén csillámlik arcod, gyöngéd szellő felemel, Szívéből táncot járó mosoly-angyal Te leszel…
Vizet adsz a szomjazónak, tüzet és reményt, Egyszerre rejt a mozdulat: nappalt és éjt, És szemed, mint fénysugár a lelkek mélyére hatol, Míg fűzfatested a föld porához hajol…
És Te, a vaskos csizmát könnyű sarura cseréled, Míg síp szól, dobok, és az életről egy ének, S húrok pengetésére a végtelenbe indulsz, Táncot lejtve, békével, lángra így gyúlsz…
És beragyogja földet s eget az Ember, Mert szeret; s hullámzik, mint a tenger, Melynek mosolyát a lelkedbe ihatod… Szívedbe kaptál álmot, fénylő csillagot…
S eme belső ragyogásában élsz, És most táncolsz, szeretsz, remélsz…
/Hezekiah, 2006./
|