|
|
Bagi László Hezekiah:
Otthon vagy...
Bármeddig élsz,
Bárhová érsz,
E nap a legfontosabb…
Egy folyó az élet,
S amíg révbe érek,
Utazok még oly sokat…
Nyitott az Ég,
Szíved is ég,
Átkarolhat sorsokat…
Néma most a világ,
Lélegzik egy virág,
Illatával boldogabb…
Sötét az éj,
De te ne félj,
Mert tüzeket lobogtat…
Repülnék, szabadon,
Kimondott szavadon,
Mégis sírás fojtogat…
De a szemed,
Az most lehet
Rám kacsint és Mosolyt ad…
Ahogy a csillagok,
Az éjben mind ragyog,
Nézek fényes foltokat…
Vándorolok,
Rád gondolok,
És tudom, te otthon vagy…
A tegnapból jöttem,
A holnap még ködben,
Ma teszem a dolgomat…
Hosszú ösvény,
Örök törvény,
A lélek nem bolyonghat…
Hazafelé tartok,
Várnak messzi partok,
És Te. Mert Te otthon vagy…
Ne várj csodát,
Légy Te az, s lásd,
Így a falak omolnak…
Távol most, ami fáj,
Neked nincs akadály,
Bár viharok tombolnak…
Szárnyad erős,
Az ég felhős,
Mégis a Nap csókolgat…
Tarisznyámba téved
A múlt, az emlékek,
Jók lesznek majd szobornak…
Úton járok,
De az álmok
Úgyis hozzád sodornak…
A csönd is hegedül,
Most sem vagy egyedül,
Az árnyék itt bólogat…
Mert ég a Tűz,
És összefűz,
Ott, ahol Te otthon vagy…
Én szabadon élek,
És maga az élet
Köszörüli torkomat…
És kiáltok:
Mondd, ki látott,
Fényt, mi szívet dobogtat?
És visszhangzik minden,
Átformálja Isten,
Születéssé - holtomat…
Most fúj a szél,
Hozzám beszél,
De csak annyit mondogat:
Te otthon vagy, és vársz,
Szíveddel kaput társz,
S nekem Lelked Otthont ad…
/Bagi László Hezekiah, 2006./
|
