|
|
Bagi László Hezekiah:
A Ma és Holnap vagy
Gyöngyként csöpög az eső, átgurul álmokon,
Fényt csillant és elmossa fáradt lábnyomom…
Valaki szólít, halkan suttogja az én nevem,
Kézen fog, elvezet, megmutatni szép helyem…
Ott van a bánat tövében, örömök oszlopán,
Hol finom szőttesként ragyog sok sorsfonál…
Hol szemed nékem tükrözi a sajgó életet,
Ott, honnét boldogságot egy angyal kért neked…
Szívednek mélye, a lélek és a vér szava,
Két tutaj, egyként ringatja léted kék tava,
S mint tiszta hegyi patak a könny csörgedez,
Hogyha a Valóság pillanata olykor ölbe vesz…
Mosolyok tengere, egyszerűen azért, mert Vagy,
S tudod, hogy örök társad magadra nem hagy,
Mellette utazol, áldásban utadon, feladattal teli,
S általad is lesz ez a világ: virágzó s emberi…
Jöjj hát közénk, mutasd meg nekünk önmagad,
Legyél a tűz, folyam vagy szél és egy földdarab,
Csillag az égen, mely hajnalpírt rajzol orcánkra,
Gyertyalángot fest, melegséget, kihűlt szobánkba…
Jöjj, rád vár az Élet, hogy a fákról a madarak
Énekeljék el nekünk ki sem mondott szavadat,
Mégis együtt rezdüljön lelkeddel minden mozzanat,
Mert hiába hiszel tegnapot, Te a Ma és Holnap vagy!
/Bagi László Hezekiah, 2007. január 2./
|
