Bagi László Hezekiah:
Szól a bronzharang

Meztelen a király, meg a lét,
Friss illatot hint rád hegy, s a rét,
Benne fürdõzöl, és gyõz a jó,
Áldott leszel, tiszta önvaló…

Bim-bam, bim-bam, szól a bronzharang,
Messze már az egykor volt harag…
Szívedben fény, mindenki látja,
Hogy a lélek kapuja tárva…

Befogad, s eláraszt: örömmel…
Ragaszkodtál, foggal-körömmel,
De már útjára engeded
A léthez tapadt terheket…

Bim-bam, bim-bam, szól a bronzharang,
Ugyanúgy hangzik fönn, mint alant,
És legjobban ott benn, legbelül,
Hol szentek tanító csendje ül…

Te vagy a világ, könny és mosoly…
Játsszunk hát! Legyen mókás, s komoly…
Nem kell semmi más, csak hozd magad…
Bim-bam, bim-bam, szól a bronzharang…

/Bagi László Hezekiah, 2007. január 2./