|
Bagi László Hezekiah: Nyitott szem, nyitott szív
Megnyitunk egy égi csatornát, Csak ma nem az eső hull reád, A csillagok szövik szép ruhád, Nyitott szem, nyitott szív, fényben lát…
Tudom, van, mi fáj, és gyakran félsz, Van, mi bánt, és róla nem beszélsz, De kérlek, a könnyek mögül nézz, Nézz fel! Nyitott szem, nyitott szív… Élsz!
Színpadon játszunk mi életet, Látod, én is itt vagyok, veled, Azt álmodom, hogy most ébredek… Nyitott szem, nyitott szív, s két kezed…
Benne fehér virágok szirma, S mintha a nap balladát írna, Úgy folydogál mosolyba kínja A létnek, mikor egy kulcs nyitja
Örökzöld dallamát, és Te Vagy, A kotta, a hangszer, a szavak, A belőlük szőtt zengő ének, Nyitott szem, nyitott szív, az Élet…
Múltad ködéből tapasztalat, Tárt a jövőbe kaput, utat, És célodhoz visz a vonat, gyors… Nyitott szem, nyitott szív, és a Sors…
Kezedben fonala, holdsugár, Tükrében Félelemnek szól már Idő fogaskerekén az állj… Nyitott szem, nyitott szív… Lélek? Szállj!…
/Bagi László Hezekiah, 2007. január 15./
|