|
Bagi László Hezekiah: Könnyek
Egek könnyét issza a föld, Elolvad a mély hó, Befogadja ízét a völgy… A csermely egy szép szó, Ahogyan csörgedez, tisztán, S engem is eláztat… Várom, hogy az ajtót nyisd rám, Legyél kulcs e zárnak, Itt, a felhők lábainál, Hol mereng a szikla, S lelkem örök álmain jár Virág csukott szirma, Melyből kibuggyan egy vízcsepp, Szememben a párja… Most aláhullt, társra így lelt. Voltak eddig árva, Lesznek napfényben a patak, Folyóval vérrokon, Melynek partján gyermek szalad, S mosoly fut arcomon…
/2007. február 26. Bagi László Hezekiah/
|