Bagi László Hezekiah:
A szerelem

A szerelem, ami átgázolt rajtad,
Padlóra küldött, te meg hagytad,
Kimondatlan maradt a mondandó,
És olyan fájó volt a hangos szó,
Nem kellett volna, megtetted mégis,
Beleremegett a föld, sírt az ég is,
Minden elmaradt mozdulat miatt,
Álmodtad tán s nem tudtad ki vagy,
Vele egy vagy külön úton járó,
Mégis az utak együtt egy háló,
És csillagport szór rád az éjszaka,
Szívedben lüktet még a vér szava,
A Hold arca fakón rád mosolyog,
Tovább kell mennem – gondolod,
De a tóparton emléke még veled ül…
S mégy, ahogy hozzá érkeztél: egyedül…

Bagi László Hezekiah 2007.