|
Bagi László Hezekiah: Éjszaka
Bagoly vijjog a templom keresztjén, Felhők fátyolában pislog a csillag, És a Hold arca – Napot rejt e fény, S könnyet ejt a fűszál, majd ha virrad.
Csendes utakon sárga fényű lámpák, Léptek nyomán kavics-dallamok, Szellő suhan a gesztenyefán át, De az is lehet, hogy angyalok…
Rózsák illatoznak és sóhajt az élet, Most rohanás nélkül mozdul e világ, Harmóniában, amint az emberi lélek, Csak az nappal többnyire csukott virág.
Mulandó ez a sötét, csak árnyék, De benne minden szebben ragyog, S csöndjében bársonyként vár még Az álom, hol titkait megláthatod.
A szökőkút csintalan vize most is nevet, S megsimítja arcod egy gondolat, Mert szívedben Valaki kimondja neved, S nem nappalt vagy éjt, de napot ad…
2007. június 14. Jászapáti, Bagi László Hezekiah
|