|
|
Bagi László Hezekiah:
Miért és kinek
Miért a dal, kinek a szó? - nem felel az éjszaka,
Csendet fúj a szél, lépked a vándor,
Mindenhol otthon van, így sosem ér haza…
Miért a fény, kinek a Nap? - ha minden más elvakít,
Végül mégis könnyeid nyomán lesz zápor,
És fájni fog, hogy a véred könnyű útra vitt…
Miért az álom, kinek a pillanat? - ha az egy más világ,
És ember a helyét benne nem találja,
Gyakran még a lámpások közt is elvéti a helyes irányt.
Miért vagy te, kinek az élet? - ha más szívét nem látod,
És nappalod csupán megszokott képzetek gyára,
Megkövült szerepek, elrongyolt cetlik és számok…
Miért a tenger, kinek a lábnyoma az, mit elmosott?
S míg az elmúláson merengett a gondolat,
Jött a rettegés; mindent elvitt, de semmit nem hozott…
Miért az illat, s ha énekel a madár, mondd meg kinek?
Amikor csak átfutod, s nem átéled sorsodat,
Mert az idő csak van, de az ember múlik, így hát siet…
Miért a tűz, kinek lobog? - ha tömlöcünkben csak fáklya,
És - mint verembe esett farkas – a bezárt
A rácsokon át szomorúságát csillagokba kiáltja…
Miért? Kinek? Ugyanúgy sírhat társa ezernyi,
Múltjáról és reményeiről tartva leltárt,
De szeretné végre szívét szabadon engedni…
Miért a félelem, kinek vagy foglya, vagy minek?
Amikor az egyedüli akadály csak önmagad,
És a megoldás is, mert lelked mélyén van Hited…
Miért nem emeled fel, kinek tartogatod? – hisz tiéd,
Mondj rá igent, ami benned Való ne tagadd,
És nem lesz többé kérdés, hogy kinek… és miért…
2007. június 20. Bagi László Hezekiah
|
