|
Bagi László: Vissza a forráshoz Cseppek koppannak, zenéjük szívemre álmot szór. Egy csermely folyik végig lassan, az arcomon… Patakká duzzad, folyóvá, sós óceánná, és nagy levegőt véve újra alámerülök. Bánatom húz le a mélybe, saját óceánomba, hogy onnan kelljen felemelkednem és megkeresnem a könnyek forrását. A könnyekét, melyek nemcsak a bánatból fakadnak, de örömből is. Hiszen a forrás nem is öröm, nem is bánat, csak a víz útját teszem én magam azzá. Lassan megállok az óceánban, oly sós, oly keserű már a vize, hogy képtelen vagyok tovább merülni, már lebegek… És bármily vastag is felettem az élet vize, átszűrődik rajta még a fény, amely hív, átkarol, még itt lenn a mélyben is. Melegét még így a hideg mély éjben is érzem. Sugarai egy merítőhálót szőnek, ami lassan elkezd emelni… Vissza a forráshoz… Egy fájdalmas, sótól marta úton… Ringat a víz, ringat, Erőt kell gyűjtenem, hogy az árból kiemelkedve megtanuljak szállni a szél szárnyán, mint egy madár… |
Irodalom - Ezo - Letöltés - Galéria - Hattrick - Képeslapküldő - Jászapáti - Szív Virága - hezekiah.hu
A honlapon található versek felhasználása csak a szerző nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap)
megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerző engedélyével közölhetőek le újból!
A letölthető anyagok nem módosíthatóak és csak a szerző engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
A honlapról / Kapcsolat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem
(c) www.hezekiah.hu 2006-2011. Minden jog fenntartva!