Bagi László Hezekiah:
Sosemvolt bánat

Nyakamon ül a sosemvolt bánat,
Nevetve rajzol a papírra házat,
Szerelmet, az udvarra virágot,
És mosolygok, mert illata hiányzott…

Elfeledett álmokról mesél a hajnal,
Napfénnyel ébreszt, vigasztal, ha baj van,
S mikor nekem a tegnapok emléke kell,
Friss harmattal füröszt, halkan énekel,

Félrehúzza a függönyt, hogy lássam,
Magányomban a Mindenség a társam,
És néhány csendszót a szívembe rejt,
Mert õ tudja, hogy az soha nem felejt…

E szavakat suttogva dereng fel arcod,
Immár lelkemben nézem a rajzot,
Ott benn, a virágot, az udvart, a házat,
És könnyet fakaszt a sosemvolt bánat…

/2007. Bagi László Hezekiah/