|
|
Bagi László Hezekiah:
Miért múlik el minden?
Szirmok hullnak le, s levelek feledik a zöldet,
Hűvös eső áztatja el a száraz földet,
Fehérbe öltözik, majd a hó patakká válik,
S minden tócsát a nap meg a szél szárít…
Miért múlik el minden?
Sötétbe borul a város az éjszaka leple alatt,
Aztán üt az óra, s hajnali csöndet vált forgatag,
Nappali zajok, és azok a melengető fények,
Mit olykor egy fuvallat a felhők mögé rejt.
Miért múlik el minden?
Színes festmény az álmom, de szertefoszlik,
Mint ahogyan kezemben sincs kezed most itt,
Mégis megérint mellkasomban egy pillanat,
Aztán tovalibben, s azt hiszem az idő is szalad…
Miért múlik el minden?
Barna kutyám simítom, s az eget kémlelem,
A csillagok közt hátha a feketét is meglelem,
De csak e perc van s mögötte pár derengő évtized,
És egy hang, mely az eljövendőhöz kér reményt s hitet…
Mert örökké változik minden…
Itt az utcasarkon egy kis nádtetős ház állott,
Mára az utolsó tégla is szürke porrá mállott,
S töredeznek az eperfán az elszáradt ágak,
Nem bújnak lombja alá a régi játszótársak…
Miért múlik el minden?
Tegnap még itt voltál, könnyed csordogált,
Nemrég ő is köztünk lépdelt, láttam mosolyát,
Mára nekünk csak a lábnyomok maradtak,
És szívünkben az emlék, képek és szavak…
Miért múlik el minden?
…Mindenben ott az új élet lehelete, érzem,
Lelkeinkben a szeretet is örök, nem kétlem,
Ki nem hunyhat ott a fény, a tűz lángol,
Mégis azt kérdezem, holnaptól s mától:
Miért múlik el minden?
/2007. Bagi László Hezekiah/
|
