Bagi László Hezekiah:
Aranysárkány pagoda

Aranysárkány gyújt az égen tüzet,
Kék óceánban bíborfény lüktet,
Elringat néhány színes fátyol,
És szemeiden át a távol
Betér a szívedbe könnyedén…

Felhõkbõl épült ez a pagoda,
Rád vár, de nem a lábad tart oda,
Lelkednek tár kaput a templom,
Mert szeret téged ez a szent hon,
S a föld és ég benned összeér…

Millió gyertyaláng festi arcod,
Az oltárnál bánatodat hagyd ott,
Bocsáss meg, másoknak, magadnak,
Hidd el a suttogó szavaknak:
Benned öröm örökzöldje él…

S valóban mosolyt hoz a pillanat,
Múljék bármi, veled a hit marad,
És egy dal neked szól, friss a hang,
Most könnyeidben ázol, tiszta vagy,
A Szóból szõtt õsi költemény…

Botokat üt össze kéz, gong rezdül,
De ott legbelül még a csend ül,
Amint visszatérsz, hogy itt nevess,
Õszintén szólj, ölelj és szeress,
Mert így a lét: mindennél többet ér…

/Bagi László Hezekiah, 2007./