|
Bagi László Hezekiah: Ez a reggel
Alszik már a város, s arcom fújja szél, Lámpák fényében a dalom útra kél, Csak úgy csendben, míg sétálok – nélküled, Lelkem énekel, és ott benn néz tüzet…
Ott pihennek a lángok és a szikrázó parázs, Gyertyák közt álmát ringató múlhatatlan varázs, Minden idők csókjai s a tegnapok lábnyoma, S talán fészkébe holnap kék madár száll oda…
Repülhetnénk, hisz nekem is adott a lét szárnyat, S elsuhantak már mellettem fények és árnyak, Arcok, örömök és könnybefúlt bánatok, De nem sietős, mert míg élek: várhatok…
Én vagyok a múlt, a jelen, s a jövő bennem él, S most dalolok újra, bár fájt, mikor elmentél, De mosolyával nekem nyílik ez a reggel, S téged is köszönt, vigyáz rád – félned nem kell…
/Bagi László Hezekiah, 2007./
|