Bagi László Hezekiah:
Életre hívnak (Te vagy)

A lélek aludt valahol, de szólt egy hang: gyere haza!
Ajtót nyitottak nekünk, eltûnt a gondolat ködös fala,
Életre hívnak, létezni tûzben, fényben,
Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben,
A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet,
Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek.
Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal,
Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal,
S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger,
Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember,
Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek,
Számolt percekben az elsõ s utolsó, s te vagy: a vég nélküli kezdet...

/Bagi László Hezekiah, 2007. október 23./