|
Bagi László Hezekiah: Életre hívnak (Te vagy)
A lélek aludt valahol, de szólt egy hang: gyere haza! Ajtót nyitottak nekünk, eltűnt a gondolat ködös fala, Életre hívnak, létezni tűzben, fényben, Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben, A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet, Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek. Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal, Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal, S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger, Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember, Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek, Számolt percekben az első s utolsó, s te vagy: a vég nélküli kezdet...
/Bagi László Hezekiah, 2007. október 23./
|