Bagi László: Pierre

Pierre egy hosszú nap után, hazaérve töltött magának egy italt, leült, elnyugodtak gondolatai, pihent…
Aztán beléhasított… Megint voltak pillanatok, esélyek, amelyeket kihasználatlanul hagyott:
Ezt kellett volna mondanom, de nem mondtam. És ezt kellett volna tennem, de nem tettem… A sors tálcán kínálja a lehetõségeket és nem élek velük. Ez így nem mehet tovább. Lassítani kell egy kicsit a tempón, hogy mindez ne utólag történjen, hanem elõre látva tegyem azt, amit kell. Nyitva kell tartanom a szemem, és legfõképp a szívem…