|

Bagi László Hezekiah: Hideg az éj
Dadog a csönd, némán dagad az ér a nyakamon, Álmodnám, hogy magával ragad az alkalom, És színeket fest az éjszaka, varázsol illatot, De minden pohár üres, mindenki itthagyott...
Arcélt rajzolok a vékony porba az asztalon, S míg künn csillagok hunynak ki e hajnalon, Benn pislog egy gyertya kósza sárga lángja, Érzem, figyel a padló, könnyeimet várja...
Nyitva az ablak, s rámköszön egy hideg fuvallat, A kutyák is fáznak, elbújtak, nem ugatnak, De csak didergős az éj, nem hozhat ma fagyot, A szívnek nem, mert remény és lángoló tűz van ott...
/Bagi László Hezekiah, 2007./


|