|

Bagi László Hezekiah: Vár a holnap
Sárban gázolok, ömlenek szózatok, Torkomon kés, de köszönöm jól vagyok. Kemény az élet, de nekem szép lehet, Mert ha elalszom, akkor is ébredek.
Hiába üldöznél, nem találsz rám soha, Örökké láthatatlan lábamnak nyoma, És ahová megyek, onnan nincs visszaút, Elmarad mögöttem, lesz egy tiszta múlt.
A holnapba indulok, döntsd el te jössz-e, Vagy a mában másvalakiként törsz össze, Mert nem mersz lenni, aki vagy, önmagad És a drótkerítésen a lét fönnakad...
Döntsd el, én indulok, Előttem nincs szurok, Vár a holnap, egy jobb világ, És hallom, érted is kiált...
Örvénylő forgatag, húzna le a mélybe, Beléd kapaszkodik a tegnapok férge, Átkozott csalások, csalódások átka, De van remény annak, ki az utat látja.
Döntsd el, én indulok, Előttem nincs szurok, Vár a holnap, egy jobb világ, És hallom, érted is kiált...
Nem kellenek az álnok hazugságok, Zene kell nekünk, dobszó és gitárok, Tomboló öröm, holnapok igaza, És ami most itt él, csöndben vidd haza!
Döntsd el, én indulok, Előttem nincs szurok, Vár a holnap, egy jobb világ, És hallom, érted is kiált...
/Bagi László Hezekiah, 2007./


|