|

Bagi László Hezekiah: Elsodort a szél
Elsodort a szél, de még vannak levelek, A napba nézek, csillagok közé, kereslek, De téged elfújt már a szél, Csöndben borul rám az éj.
Hozzám simultál, s vitt tovább a nagy folyam, Nem engedte már az út, hogy azt mondjam, Szeretlek, ahogy szeret az élet, Hát most súgom a szót a szélnek...
És álmodlak téged, virágok közt táncolsz, Feléd futok s te gyöngéden rám szólsz: Ez a helyes ösvény, jöjj velem, De felébredek, s az gyötrelem.
Becsukom hát szemem, csak szívem hagyom nyitva, Hogy áramoljon be pitvarába szerelemnek titka, Akkor is, ha én könnyezem, Akkor is, ha nem jössz velem.
Elengedem a múltat és elengedlek Téged, Hogy ne fájjon nekünk, ami úgy éget, A szépet már lelkembe zártam, Velem lesz egy gyertyalángban.
Minden éjjel meggyújtom újra, lobogjon, Világoljék fénye arcomon, hogy hozzon Neked boldog életet, szép utat, Míg az enyém továbblép, és kutat...
/Bagi László Hezekiah 2008./


|