Bagi László: Gondolatok - egy szeptemberi éjen

Néha a barátsághoz hosszú út vezet, néha elég egyetlen perc, melyben többet kapsz a Másiktól, mint másoktól egész életedben.

Ha csodára vágysz, legyél az önmagad, hiszen a Legnagyobb Csoda tebenned él.

Ne hidd, hogy egy elsárgult levélben nem lehet látni a szépséget és az életet, mely ahogy a levél a széllel, újra kél a létben.

Az a csodaszép mázas kerámia ott a polcon, tán nem a természet alkotta, tán ember keze mûve… de nem ugyanúgy Isten alkotása az, akár a fa az út mentén?

Esetlen lennél? … Ideges, szétszórt?... És? Muszáj harcolnod ellene? Csak fogadd el õszintén, s tudd, mikor vagy ilyen, s azt, hogy nem vagy azonos velük, csak utat mutatnak életedben.

Bizonytalanságod: önismereted hiánya, de azt pótolnod sem kell, csak újra magadhoz ölelned, hiszen ott lakik benned.

Ne félj hát önmagadtól, hogy tõled se féljenek mások!